Mogyoró betakarítása és szárítása
Bár a földimogyoró egy hüvelyes, ennek ellenére megszoktuk, hogy diónak nevezzük. Nemcsak a déli régiókban, hanem a középső zónában is jól növekszik, kiváló termést mutatva. De nem elég a földimogyorót termeszteni, hanem megfelelően tartósítani is kell.
A földimogyoró úgy nő, mint a burgonya, és egész diófürtöket alkot a gyökérrendszerben.
A diót a begyűjtés után azonnal nem szedjük le, hanem a növényt száránál fogva száraz, szellőző helyiségben 2 hétig felakasztjuk.
Ezután a diókat letépjük és megmossuk, hogy megszabaduljunk a földcsomóktól és egyéb törmelékektől. Míg a dió puha, és még távolról sem olyan ízű, mint a mogyoróé, amit megszoktunk. Alaposan meg kell szárítani, és jobb ezt a folyamatot felgyorsítani, hogy a nedvesség ne végezze el piszkos munkáját.
Falvakban a diót tűzhelyen szárították, a legmelegebb helyre tették, és időnként megkeverték. De a sütők ideje lejárt, már csak egy elektromos szárító és egy sütő maradt.
A földimogyoró szárításához sütő és mély tepsi vagy tepsi a legalkalmasabb. Hámozás nélkül helyezze a földimogyorót egy sütőlapra, és szárítsa 90 fokon, amíg megpuhul.
Hogyan ellenőrizhető a felkészültség? Vegyünk ki egy diót, hámozzuk meg és dörzsöljük a kezünkbe. Ha a héj könnyen leválik, a szárítás befejezettnek tekinthető.